Astanga jóga története

A manapság sok helyen klasszikus indiai jógának aposztrofált Astanga jóga szabályainak rendszerezése és népszerűsítése K. Pattabhi Jois nevéhez köthető. A mester 1927-ben, 12 évesen kezdte meg jóga tanulmányait, és 1948-ra megalapította az Astanga Jóga Kutatási Intézetet, ahol oktatás folyik. A nevét az irányzat a jóga nyolc ágáról kapta.

A Jóga Korunta egy ősi szöveg erről a testmozgásról, amelyet Tirumalai Krishnamacharyának adott át szájhagyomány útján tanára, Ramamohana Brahmachari a kora 20. században. Később Jois használta alapműként tanulmányaihoz, amely aztán saját rendszerének alapjait képezte. A szöveg számos különböző pozitúrát ír le, általános tanításokat, valamint a vinyásza, drishti, bandha és mudra tanait.

Az is bizonyos, hogy az astanga sorozatai magukba foglalják az indiai birkózók, valamint a brit tornászok gyakorlatait. A témát kutatót több esetben is felfedezték a kora 20. század magazinjaiban a Krishnamacharya által bemutatott gyakorlatokhoz hasonló pózokat. A gurunak jelentős befolyása volt arra, amit napjainkban a jóga modern formáiként tanítanak. Legjellemzőbb tulajdonsága talán az volt, hogy mindig személyre szabta tanításait, legyen szó személyről vagy csoportról. Különösen igaz volt ez a kamaszokra szabott vinyásza sorozatokra, amit mai napig is hatásosnak tartanak a hiperaktivitás ellenszereként. Nem csupán a rohanó elmét csendesíti le, de csökkenti a stresszt, a figyelmet pedig a külvilágról a belső én felé irányítja.